Ugyanakkor elolvastam Palotás Péter cikkét is. Pitiáner dolognak tartom, hogy ott nem linkelték be ezt a cikket, amivel vitatkoznak, de egyébként az a cikk is nagyon korrekt. Sőt, ott a sok hivatkozás tudományos munkákat, tanulmányokat takar. Ráadásul a szerző a Szent István Egyetem munkatársa, és azt a cikket az egyetem dékánja lektorálta. (Ugyanakkor a kisördög azért bennem van, és egy kicsit nehezen tudom elképzelni, hogy Palotás Péter a Budaörsi Halpiac tulajdonosaként objektív tud/na/ maradni ebben a kérdésben. De persze attól, hogy ilyen gondolataim vannak, végül is lehetséges…)

Ami bennem egy kis hiányérzetet keltett, hogy Csíki Sándor nem válaszolt érdemben Palotás állításaira illetve cáfolataira. Az itt közölt válaszreakció gunyoros, számomra némi személyes sértettségről árulkodik, de válasz nélkül hagyja az ellencikkben feszegetett kérdéseket. Az a benyomásom, hogy ebbe a vitába a tudományos és szakmai szempontok mellett jócskán vegyülnek személyes ellentétek is – ami nem hiszem, hogy segíti, hogy közelebb jussunk az igazsághoz.

Összességében tehát nekem fogalmam sincs, kinek van igaza, és nem is akartam állást foglalni ebben a vitában. Ugyanakkor nagyon örülnék, ha egy harmadik fél is megszólalna, aki mind Csíkitől, mind Palotástól független, de a téma szakértője – egyszerűen azért, mert érdekel, hogy akkor most mi az igazság a norvég tenyésztett lazacokban található mérgező anyagok mennyiségét és egészségkárosító hatását illetően.

Végül pedig még annyit, hogy annak azért nagyon örülök, hogy a magyar gasztronómiában még vannak érdemi viták, a politikával ellentétben.