„Az ember magatartása a természettel szemben háromféle lehet. Az első a metafizikai, amely a természet minden porszemét fel akarja emelni, és meg akarja nemesíteni. Ezt a magatartást, miután a történeti vallásokból is tökéletesen eltűnt, az alkímia hagyománya őrzi. Az alkímia a világot arannyá akarja változtatni, vagyis minden atomjával a romolhatatlan és az elmúlhatatlan szellem világába akarja emelni.
A második magatartás az embernek a természetről való apai gondoskodása. Az archaikus kultúrák ebből a gondoskodásból fakadtak. Ahol a földművelés és az állattenyésztés még érintetlen, ott ez a szellem él.
A harmadik magatartás az archaikus korszak letűnésével általánossá vált, és ez a természet kirablása. Ha az ember ma a bányákat, a letarolt őserdőket, a kifosztott tengert, a legyilkolt állatokat és primitív népeket, és a milliárd civilizált robotos rabszolgát látja, nem lehet kétsége afelől, hogy itt mi történik.”