Köszönöm ezt a szívet melengető, minden lényegesre kiterjedő megemlékezést.

Beszéljen helyettem Gyuri egyik verse, amelyet az általam kiadott „Erdélyi requiem”-ből „vettem kölcsön”!

Esti pohár

Fészekre, völgyre száll az alkony,
lőtt szárnya véres és lila,
rubin ég borban, melybe csendben
vérzik az Isten egy fia.
Az áhitat új mámorát
profán színével festi át
egy szívlökés, míg névtelen
tüskék között az ideges
szellem új rímeket keres.
Rímet, s értelmet.
Hogy ami van, miért kisért,
mint átkozott ördögkerék,
s nem lehetsz udvari bolond,
hogy igazságot odamondd,
ki makog, táncol, sír, nevet,
mert légvára a szeretet.

/1991. október 22.)

Szeretettel küldöm mindenkinek:
Zsolt