<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><rss version="2.0"
	xmlns:content="http://purl.org/rss/1.0/modules/content/"
	xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/"
	xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom"
	xmlns:sy="http://purl.org/rss/1.0/modules/syndication/"
	
	>
<channel>
	<title>
	Hozzászólások ehhez: MAGYAR SAJTKULTÚRA &#8211; Miért nincs? Mert soha nem is volt!	</title>
	<atom:link href="https://foodandwine.hu/2015/05/18/magyar-sajtkultura-miert-nincs-mert-soha-nem-is-volt/feed/" rel="self" type="application/rss+xml" />
	<link>https://foodandwine.hu/2015/05/18/magyar-sajtkultura-miert-nincs-mert-soha-nem-is-volt/</link>
	<description>Csíki Sándor blogja</description>
	<lastBuildDate>Fri, 19 Jun 2015 08:38:02 +0000</lastBuildDate>
	<sy:updatePeriod>
	hourly	</sy:updatePeriod>
	<sy:updateFrequency>
	1	</sy:updateFrequency>
	
	<item>
		<title>
		Szerző: Mátis András		</title>
		<link>https://foodandwine.hu/2015/05/18/magyar-sajtkultura-miert-nincs-mert-soha-nem-is-volt/comment-page-1/#comment-112511</link>

		<dc:creator><![CDATA[Mátis András]]></dc:creator>
		<pubDate>Tue, 19 May 2015 07:09:17 +0000</pubDate>
		<guid isPermaLink="false">http://www.foodandwine.hu/?p=54384#comment-112511</guid>

					<description><![CDATA[A pásztói tejüzem vezetőivel egykoron még arról is beszélgettünk a 80-as évek végefelé, hogy föl kellene elevenítenünk a Johannita rend magyarországi ága megélhetésének egyik forrását biztosító manufaktúrát, amit a rend egykori téli szállásán, a beszédes nevü SZIRÀK-on müvelhettek a XIII-XVI. századok táján.
A palóc vidék legelőin, a herbáriákban gazdag ősgyepes lankákon kószáló marhák és birkák tejének kortyolása ma is megrendítő, ös-érzületket keltő élmény. (A szomszédos Bér evangélikusainak Árpád-kori falakra épült templomát renoválva (1986) fölfedeztük a Johanniták  -ma is látható- itteni nyomait is, a templom belsö vakolatának leverésekor egy XIV. sz-i átjáró kapu ívének kibontásakor.) A napi munkától kimerülten hazafelé botorkálva a béri alkonyatban Kató néni, az akkor még létező tejcsarnokban, a hűtőbordák alján összefolyt tejből egy söröskorsót merítve kínált meg először azzal a fehér nedűvel, amiben fölsejlett a béri ős-legelők régfeledett összes illata, s rám ömlött forrásainak romlaltlan zamata, ahogy hátamat a csarnok hűs falának döntve átadtam magam az évszázadokora visszaröptetö tejútakon megiramodott sajtos illatú szellök szédületének.]]></description>
			<content:encoded><![CDATA[<p>A pásztói tejüzem vezetőivel egykoron még arról is beszélgettünk a 80-as évek végefelé, hogy föl kellene elevenítenünk a Johannita rend magyarországi ága megélhetésének egyik forrását biztosító manufaktúrát, amit a rend egykori téli szállásán, a beszédes nevü SZIRÀK-on müvelhettek a XIII-XVI. századok táján.<br />
A palóc vidék legelőin, a herbáriákban gazdag ősgyepes lankákon kószáló marhák és birkák tejének kortyolása ma is megrendítő, ös-érzületket keltő élmény. (A szomszédos Bér evangélikusainak Árpád-kori falakra épült templomát renoválva (1986) fölfedeztük a Johanniták  -ma is látható- itteni nyomait is, a templom belsö vakolatának leverésekor egy XIV. sz-i átjáró kapu ívének kibontásakor.) A napi munkától kimerülten hazafelé botorkálva a béri alkonyatban Kató néni, az akkor még létező tejcsarnokban, a hűtőbordák alján összefolyt tejből egy söröskorsót merítve kínált meg először azzal a fehér nedűvel, amiben fölsejlett a béri ős-legelők régfeledett összes illata, s rám ömlött forrásainak romlaltlan zamata, ahogy hátamat a csarnok hűs falának döntve átadtam magam az évszázadokora visszaröptetö tejútakon megiramodott sajtos illatú szellök szédületének.</p>
]]></content:encoded>
		
			</item>
	</channel>
</rss>
