A TEJ – Körülnéztem, hogy a nagyvilágban miképpen is vélekednek a tejről. Az már az első percekben egyértelműen kiderült, hogy nincs még egy olyan élelmiszerünk, amelyről ilyen mértékben megoszlanának a vélemények. (Itt és most már csak ezért nem is foglalok állást.) A tej „élet, erő, egészség” és ezzel egyidejűleg táplálkozási „rémálom”. A vélemények e két pólus között oszlanak meg. E két szélső vélemény között található az „organikus tej” is, amelynek fogyasztása, mondják a
termelők, jóval egészségesebb, mint a hőkezelt tejeké, és a tejfogyasztást ellenzők fenntartásai erre a termékcsoportra már nem érvényesek.
Marketing?
Az „organikus” tejek népszerűsége nő. Mindeközben az olcsóbb hagyományos tejek forgalma stagnált. Az organikus és hagyományos tejtermelés körülményeiben kétségkívül van eltérés, azonban ez a végtermék jóságában mégsem jelenik meg úgy, ahogy azt gondolnánk. Az organikus tej és a hagyományos tej közötti különbség meséje valójában két amerikai farmhoz kötődik. A filozófia, az organikus tejhez kapcsolódó körülmények kétségtelenül szimpatikusak:
- A takarmány kizárólag organikus, mentes mindenféle szintetikus műtrágyától, növényvédőszertől.
- A takarmányozásnak legalább a 30 százaléka legeltetés.
- Az állatokat nem kezelik növekedési hormonokkal, hozamfokozó antibiotikumokkal.
100% Organikus tej
A tartáskörülmények ezekben a gazdaságokban már csak a szemlélet miatt is általában kedvezőbbek. A talajt, a vizeket ezekben a gazdaságokban többnyire körültekintőbben óvják, ám mindez nem szükséges feltétel ahhoz, hogy a tejet organikusnak címkézhessék. Önmagában már ez is elegendő lehet ahhoz, hogy a vásárlók nem csekély része az organikus tejet előnyben részesítse a hagyományossal szemben, azonban számos vásárló azért a sugallt előnyért is veszi az organikus tejet, mert egészségesebbnek is tartja, mint a hagyományost.
Egészségesebb?
A tej fogyasztása, mint a bevezetőben is írtam, erőteljesen megosztja az embereket, legalábbis azokat, akiknek ebben a témában egyáltalán véleményük van.
A hormonok kockázatot jelenthetnek a tejben. Az USA-ban az FDA a 90’-es évek közepén engedélyezte rekombináns szarvasmarha növekedési hormon (rBGH) használatát. A hormon kisebb költség mellett, magasabb tejhozamot eredményezett, aminek az alacsonyabb árakban a vásárlók is örülhettek. A hormon használata számos problémát is felvetett. Ezek egyike, hogy az rBGH megemelte egy, a rákkal kapcsolatba hozott inzulin-szerű növekedési faktor (IGF) koncentrációját.
Tejelő tehenek egészséges tőgyei
Mindemellett – tudható volt – az rBGH a teheneknek sem jó. A magas hozam miatt általánossá vált az egyébként sem ritka fájdalmas tőgygyulladás, amit viszont leginkább antibiotikumokkal kezelnek. ( a képen szereplő tehenek tőgyei egészségesek.)
Kérdés, persze, hogy a szarvasmarhák rekombináns növekedési hormonja veszélyes-e az emberre? A válasz ebben az esetben egyszerű: lényegében nem. Már csak ezért sem, mert ezeket a típusú hormonokat (ellentétben például a tabletta formájában is adagolható szteroidokkal) injekcióban kell beadni ahhoz, hogy hassanak. Így aztán, ha akad is rBGH a tejben, az emésztő szervrendszerünkben a többi tápanyaghoz hasonlóan az enzimek lebontják, inaktiválódik.
Ami pedig az antibiotikumokat illeti, minden tejet tesztelnek antibiotikumra, legyen az hagyományos, vagy organikus. Így aztán – elvileg – antibiotikum maradványokat tartalmazó tej sem kerülhet a boltok polcaira.
Az alap hozzáállás minden fejlett közegészségüggyel bíró országban az, hogy mindegy, hogy organikus, vagy sem, a tejnek egészségesnek kell lennie, illetve, nem árthat.
Jersey fajta
A környezettudatosság már önmagában is az organikus tejek, s általában az organikus élelmiszerek fogyasztása felé mozdít (ha az ár is megfizethető!). Magam is szimpatikusnak tartom az irányt, ám hagyományos tejeink biztonsága felől sem jó ha kétségünk támad. Azt pedig, hogy a tej „élet, erő, egészség”, vagy „rémálom”, döntse el mindenki ízlése, vérmérséklete és belátása szerint. Én iszom.
Tudjátok, nekem még volt szerencsém az 50-es évek elején a bóti tejhez, amit 50 literes alumínium kannából literes-félliteres „Bádoggal” mértek a „tejeskannánkba” Rokonaink is voltak faluhelyen, akik még tehenet tarthattak, s a különféle tejterméket – tejföl, túró, vaj – Miskolcon, a Búzatéri piacon árulták, s a maradékot elhozták nekünk, hisz pár percnyire laktunk a piachoz.
Ezeket a tejeket még forraláskor őrizni kellett, hogy vastag föle (pille) miatt nehogy kifussanak. A legjobb tulajdonságuk az volt, ha kitettük a napra megaludtak. vékony falú üvegpohárba töltöttük, mert a légbuborékokkal tarkított kemény felületük szép látvány volt. Amikor kanalunkat belemélyesztettük, kemény, hófehér, márványos felületet láthattunk.
Nemrég próbáltam megaltatni a ma kapható tejeket – zacskós, dobozos, sőt házi tejnek titulált löttyöt is -mindegyiknél gusztustalan szürke lében hópehely szerű fehérjemorzsák lebegtek oly kevés számban, hogy nem tudtak összeállni- Mert a tej élet-erő-egészség.
El kell mondanom azt is, hogy minap bukkantam egy termelőre, aki tehenet tart és tejet árul. A tapasztalatomról, majd beszámolok 🙂
Kedves Szilvásy Dénes!
Nem érdem a kor, de csak nekünk lehetnek ilyen élményeink:
– Tanúsítom, hogy az organikus tej egészségesebb volt, legalább is számomra: nyaranta vagy három kilométerre lévő gazdához jártam minden reggel tejért. A gazdasszony tudta, oda vagyok a lágy tojásért, minden reggel azzal várt…
– Abban az időben Budapest tele volt Tejivókkal. (Kicsi, téglaforma, lapos tetejű, kék-fehér egyen-épületek, kiszolgálás az utcára történt) Tejen-kakaón és péksüteményen kívül 2 dl-es, hasas üvegekben joghurt, valamivel nagyobban sovány kefir is szerepelt a kínálatban. Fillérekből fenséges reggeli!
Kedves Tejet kedvelo olvasok!
Csatlakoznek az elottem „szolohoz” , mert hasonlo tapasztalatokkal rendelkezem!
Talan kiegeszitenem par gondolattal. Gyermekkoromban, vasmegyeben egy kis faluban nagyszuleimnel az unokatestvereimmel kis ple bogrenkel a kezunkben az istalo ajtonal sorban alltunk, varva a frissen fejt habos meleg tejre. Versenyeztunk, hogy kinek nagyobb a habbajusza. – Erdekes, hogy a meleg forralt tejet soha nem ittam meg.-
Szolnek meg az igazi tejes uvegekrol is, ami sokkal kornyezet kimelobb volt, mint a muanyag zacskok, s – uvegek…a bennuk levo folyadekkal amit mar az elottem szolo is leirt. Orulok, hogy most mar egyre tobb helyen lehet vasarolni „igazi” tejet, meg ha le is „folozik”.
Egy igazi tejet ivo
Mackóúr! igazad van abban, hogy a kor nem érdem, de mi már megéltünk egy kort és eszünk ágában sincs még feldobni a pacskert. Nemrég volt osztálytársakkal beszélgettünk arról, hogy mai tudásunkkal, felhalmozott tapasztalatunkkal milyen jó lenne fiatalnak lenni 🙂
Jó, hogy említetted a tejivókat. Amikor cseperedni kezdtünk és rohantunk egész nap (zeneiskola. úszóedzés, társastánc, iskolai szakkörök…) anyukánk legfontosabb intelme volt: „gyerekek! mielőtt elindulnátok legalább egy karéj kenyeret és egy csupor tejet egyetek meg” Ezt gyakorta egy tejivóban valósult meg: ropogós héjú, lágy bélű sóskifli és egy pohár tej képében 🙂 – ez még nem is hasonlítható a ma kaphatókhoz.