Számomra is kedves étel a ludaskása (kacsával is).
Érdekesnek látom a fejtegetést a felhasznált rizsfélékről, inkább a pergősebb felé hajlok én is. Valamint a pörköltes kezdésre, utána felengedve vízzel. És a lélek nagyon fontos hozzá!
Egyetlen dologgal egészíteném ki az egészet. A kietlen kunságban a folyószabályozások előtt rövid tenyészidejű, az ár visszahúzódása után is vethető, keletről hozott nagy tápértékű kölest vetettek és fogyasztottak nagy mennyiségben. Ezt a kölest itt nálunk kásának hívták őseink. Sok család neve ma is Kása itt. A rizsre a kása név csak később (annak honi megjelenésekor) ragadt. Víziszárnyas is bőven volt az alföldi mocsarakban. Így nálunk a vidéken és a családban a ludas kása elnevezése és hagyománya (akár kölessel akár rizzsel főzve) valóban ősi időkre nyúlik vissza. Esetleg a mindíg is zártan élő kun nép receptjei nem kerültek be maradéktalanul a 100-400 évvel ezelőtti szakácskönyvekbe.
Jó étvágyat kívánok hozzá!
Nagy Lajos