https://foodandwine.hu/2012/02/15/ambrus-lajos-a-kert-es-mivesei-1/ Csíki Sándor blogja Tue, 21 Feb 2012 12:03:55 +0000 hourly 1 https://foodandwine.hu/2012/02/15/ambrus-lajos-a-kert-es-mivesei-1/comment-page-1/#comment-18492 Tue, 21 Feb 2012 12:03:55 +0000 http://www.foodandwine.hu/?p=20650#comment-18492 „Szelídíteni és csinosítani” = „alkotni és teremteni”- mondom én.
Az 1950-60-as években falun nevelkedett emberek sokasága került a nagyvárosokba, ahol szakmát tanultak, majd munkásként ottragadtak. Élték egyhangú lakótelepi életüket, mert barátkozásra ott nincs mód és alkalom, hacsak a gyermekes asszonykák nem találtak lelki társra a játszótéri pletykálkodás közben.
A férfiak inkább a televíziózáshoz menekültek (trikóban-gatyában, egész nap pizsamában, „üvegsörrel”) Olykor a környéki kocsmák felé kerültek, de ott is csak haverokra találtak.
Aztán a városok vezetése szinte intézményesítve felparcellázta a közeli dudvás-gazos, semmire se jó dombos területeket és hétvégi telekként értékesítette. Első vásárlók ezek a faluról jött emberek voltak. Gyomirtottak és erdei televényt hordtak telkükre (akár szatyronként is), ültettek és telepítettek, ástak és kapáltak, metszettek és olytottak és permeteztek – egyszer csak beérett munkájuk gyümölcse.
A kerti munkák során adódó kérdésekre választ a szomszédoktól reméltek, s valakinek el kellett dicsekedni a maga termelte gyümölcsük zamatával, valakivel együtt kellett megkóstolni a lugason termett szőlő borát (egyedül az nem olyan…), s különben meg beleláthattak egymás fazekába is – jó barátságok szövődtek, valódi társaságok alakultak.
Ezek az emberek A kertben végzett munkájukkal újra megalkották önmagukat, megteremtették saját kis paradicsomukat. Az emberek gyűrött arca kisimult, lelküket béke és megnyugvás szállta meg – hazataláltak!

]]>