KAPTAM egy linket. Tibor küldte, akitől rendszeresen érkeznek érdekességek. Ez most a főzésről szól, illetve arról, hogy a megszólaltatottak mennyire tájékozottak. Most nagyon megdöbbenhetünk, s igazunk is lesz, azonban még emlékszem azokra a szocializmusban készített riportműsorokra, amikor sok évtizednyi agymosás után a Marx téren (ma Nyugati tér) álló riporter kérdezgette a járókelőket arról, hogy tudják-e, hogy ki volt az a Marx. Nos, volt ott válasz ezernyi, bölcsebbnél bölcsebb, csak éppen helyes egy sem.
Mielőtt megszaggatnánk a ruháinkat, nem gondolhatjuk, hogy másutt, más országokban nem lehetne hasonló műsorokat készíteni, de azért nagyon elgondolkodtató ez a tájékozatlanság. (Köszönet a videók készítőjének.)
A Best of… Kiderül, hogy „a rántás az egészségtelenebb”, a lábosnak egy füle van, és a bazsalikom, ha nem menta, akkor „biztos, hogy a spenót”, és még más titkokra is fény derül. Hát, ennyit a „gasztro-forradalomról” – vagy miről (2011).
Az előttem szólók – Borbély Irén, Duende és Rozalinda – nagyjából leírták az én véleményemet is, csak annyit fűznék hozzá, hogy a kisfilmekben megszólaló libák és gácsérok (fiúliba Székelyföldön) beszédéből az érződik, hogy a főzést valamiféle pótcselekvésnek tartják, fölösleges, alantas dolognak, amihez nekik nem is kell érteni. No, ez az igazán szomorú az egészben, nem az, hogy a mentát téveszti a bazsalikommal, mert azt hamar megtanulja akárki, akiben van egy kis akarat erre. De ezekben az emberekben épp az akarat hiányzik, hadd ne mondjam azt, hogy mintha kérkednének a bunkóságukkal. :)))
Nem tudok viszont egyetérteni azzal a véleménnyel, hogy az anyáknak nincs idejük gyerekeiket megtanítani főzni. Annak az anyának nincs ideje, amelyik nem tartja ezt fontosnak. Ha valakit nagyon leköt a munkája, és alig van szabadideje, az én vagyok, de hála Istennek sikerült mindkét gyermekemnek megtanítani az alapokat és mára büszkén mondhatom el: mindkét gyermekem tud főzni. Igaz, a fiamat amolyan „távirányítós” módszerrel tanítottam – telefonon keresztül – egyetemista korában, mert amíg itthon volt, nem volt hajlandó semmilyen konyhai munkát végezni. Pl. fájt a térde a krumplihámozástól és a mosogatásról hallani sem akart. :))) De most utólag annak is örülök, hogy nem eröltettem, mert az egyetemi évei alatt jött rá, hogy lehet a lányoknak imponálni, ha valami finom ételt készít. Így gyakorlatilag két legyet ütött egy csapásra: miközben megtanult főzni, becsajozott, vagy fordítva miközben csajozott, megtanult főzni. :))) A lányom mindig is érdeklődött a főzés iránt, a legjobb, leghálásabb kuktám pici korától, még írni nem tudott, amikor már hasábburgonyával és rántott hússal várt haza a munkából. És hadd dicsekedjem el, hogy a hét végén főzőversenyt nyert egy ifjúsági rendezvényen a bográcsgulyásával. Szóval, csak oda akarok kilyukadni, hogy egy anya képes megtanítani gyermekét főzni, ha icipici akarat van mindkettőben, mert ez segít megtalálni annak is a módját, hogy hogyan.
Ha egy gyerek olyan közegben nő fel, ahol azt látja: az evés és a főzés öröm, akkor menthetetlenül megfertőződik. Lehet hogy csak később ütköznek ki rajta a tünetek, de kijönnek; mert vagy főz, vagy csak igényesen eszik, vagy mindkettő.
Nem baj ha valaki nem szeret főzni, hiszen bélyeget gyűjteni sem szeret mindenki, de akkor csináljon annyi pénzt, amiből meg tudja fizetni egy jó szakács vagy étterem szolgáltatását. Én úgy látom, hogy mi még mindig jobban állunk hazai koszt és otthoni főzőcskézés tekintetében, mint a gazdagabb országok. És nagy-nagy szerencsénkre egyelőre a supermarketek félkész „ételeit” sem tudjuk megfizetni.
Sziasztok! Nem tudok főzni! És abszolút nem szégyellem, legalább nem leszek sosem egy kövér disznó! Lehet lepontozni!:-)
Semmi gond. Annak, aki nem tud főzni, főznek majd azok, akik tudnak. legalábbis, remélem. Itt, ilyenekért, nincs lepontozás. 🙂
Ez megnyugtató!:-) Egyébként a videokat elnézve, talán mégis tudok főzni, hiszen legalább panírozni tudok, illetve tudom, mi a különbség a lábas és a fazék között, stb.:-D Ezek után már csak egy szakácskönyv kell és lehet, hogy máris kész egy finom étel!:-)
Lehet, hogy eddig is csupán ezen múlott. 🙂
A magyarok amúgy sem tudnak főzni. Van egy kèt ízletes ètelünk, de ha egèszszséges tàplàló kajàtat akarunk , tanúljunk meg főzni , és na csak azokat készítsük amiket gyerekkorunkban kaptunk menzàn, a szüleinktől… Règen nem voltak mindìg zöldsègek a boltokban, és ràadàsul nem ennyi fèle. De manapsàg már VAN. Csak félünk tőlük, mint a kisgyerekek. Nekem egyàltalàn nem jön be, hogy zöldsègeket alig fogyasztunk, azt is agyonfőzve, agyonsütve. Még úgy egyàltalàn minden ètelt óràkig kèszìtünk, és túlbonyolìtunk. Még a desszerteket is. Sokkal egyszerübben és egèszségesebben is lehet èteleket kèszìteni.