Hozzászólások ehhez: SZILÁGYSÁGI HEPEHUPA https://foodandwine.hu/2010/06/12/szilagysagi-hepehupa/ Csíki Sándor blogja Sun, 03 May 2015 16:20:11 +0000 hourly 1 Szerző: ifj. Csávossy György https://foodandwine.hu/2010/06/12/szilagysagi-hepehupa/comment-page-1/#comment-107306 Sun, 03 May 2015 16:20:11 +0000 http://www.foodandwine.hu/?p=11612#comment-107306 A Magurának különös vonzereje van. Kiváló borok is készültek, készülnek itt, habár a szilágyballaival nem igazán tudnak versenyre kelni. Az Acsádi fivérek boráért messze földről is visszatértek vásárolni az ismerősök, barátok. Nekem is volt egy pici szőlősöm itt, édesapám, Dr. Csávossy György rajongott a Maguráért. Gyakran megfordult nálam amíg a szilágysomlyói pezsgőgyárban dolgoztam és kimondottan szerette a sajátos terroirral bíró magurai száraz pecsenyeborokat. Ilyenkor legszívesebben a kis, pincés hétvégi házamban aludt a „hegyen”. Egy ilyen alkalommal írta ezt a verset:

A Magurán
Fiamnak

Sárgul a zöld az augusztusi tűzben.
Csavargó szél csiklandozza
borzos tőkék emlőit-
alattunk
párás légben, verejtékben
piheg a város.
Itt, a szőlőtaláros
Magura csillámpaláján,
az erdélyi édenkert hajdani
érintetlensége,
fű, fa, virág,
fénykarikák,
rigó, pele,
orgonáknak szívlevele,
szilvaillat, érő alma
Ádámcsábító hatalma
lipve-lopva
elzsongítja fáradt idegrendszerünk.
Olykor-olykor összeverünk
egy-egy csuprot, poharat…
Búcsúztatja a nyarat
már a szajkó,
hangoskodó pinceajtó
szabadítja fel a szellem sebességkorlátjait.
Ülünk csendben, bágyadt csendben…
A lassan szürkülő
csillagégős kupola alatt
türelmesen várjuk,
mi, Erdély pinceremetéi,
mikor,
hány meddő fohász után
emelkedik ide
a történelem dagályával,
mentők hajóharangjával,
vagy bár, mint világító bója
a megálmodott,
hozzánk hűtlen
Európa. (2001)

]]>