ISMÉT JÓL ÉREZTÜK magunkat. A sorrendben 18. is jól sikerült – legalábbis vendégként ezt láttam, tapasztaltam. Sokan voltak, s a borászok, mint mindig, kitettek magukért. Akik bármilyen okbók is, de hiányoztak, most bizony sajnálhatják erősen. A fogyasztói emlékezet, maradandóságába vetett hit egyébként is könnyen megcsalhatja még a legjobb emberismerőt is.
HERMAN OTTÓ (1835-1914), akit velem együtt sokan az utolsó magyar polihisztornak tartanak, így ír „A magyar halászat könyve„ (1887) című művében:
A SÓZOTT, SZÁRÍTOTT halakat, legyen az a tengerpartokon széles körben elterjedt tőkehal, vagy akár az apróbb édesvízi halak, a hazai szakácsművészet nem sokra becsülte. Erdélyhez kötődő egyik szakácskönyvünk egy nagyon gyorsan népszerűvé vált német szakácskönyv fordítása.
A GASZTRONÓMIA leginkább két tényező, a földrajz és a történelem összjátékának eredménye. Ezek a kulcselemek határozzák meg, hogy milyen növények és állatok fordulnak elő, milyen tartósítási eljárásokat alkalmaznak, és az ízek, illatok, zamatok, textúrák és technológiák milyen mintázata lesz jellemző egy régióra, vagy a tágabb környezetére. Mögöttük felsorakozva társadalmi, kulturális, vallási, gazdasági, politikai, jogi, ökológiai és technológiai faktorok ugyancsak formálják az emberi közösségek konyhaművészetét, étkezési szokásait és hagyományait.
EZEKBEN A HETEKBEN egy kosztümös angol filmet forgatnak Magyarországon. A tárgyi részletekre is nagyon ügyelő film Kr.u. 130 körül Britannia provinciában és Itáliában játszódik.
Ehhez a filmhez készítettem korhű kenyereket (s majd sok más ételt is).
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!