Kedves Gyula!

Őszintén köszönöm.
A hazai borvidékek gasztronómiájáról késztült írásaim meglehetősen hosszúak, ezért több részletben jelentek meg, mint a Tokajról írott is. Ezekre az írásokra magam is büszke vagyok. Többek között azért, mert – mondom szerénytelenül – egyedülállóak. Igazán kár, hogy mindez vagy nem jutott el a borvidékek (Tokaj, Villány, Balaton-felvidék,…) borászaihoz, vendéglőseihez, vagy egyszerűen csak nem ismerték fel, hogy lehet valamit kezdeni azzal az ismeretanyaggal, amit nem kevés munkával összegyűjtöttem, és azokkal az összefügésekkel, amelyek között nem egy teljesen újdonságnak számít kis hazákban.

Bár Tokaj-hegyalja gasztronómiájáról a borral összefüggésben ilyen mélységben más nem írt, a legkevésbé mindez Tokajt érdekli, ami sok mindent, lényegre mutatót, s lényegtelent jelent, de köztük azt is, hogy nincs koncepcó Tokajban sem, s általában egyik borvidéken sem. Vannak birtokok jól-rosszul vezetve, s jól-rosszul kihasználva a lehetőségeiket, de a koncepció már alig-alig látható.

Jelenleg sem az összehasonlíó gasztronómiának, sem a mélyebb gasztronómiai összefüggésekben való gondolkozásnak nincs igazi terepe Magyarországon. (Lehet, soha nem is volt, s nem is lesz.)

Akadnak persze számosan, mint Ön is, akik energiát fektetnek az ilyen időt igénylően hosszú írások elolvasására, ami igazán örömmel tölt el. Mégis érdemes volt megírnom. Köszönöm a dicséretet, Öntől különösen értékes! 🙂