A BALATONKÖRNYÉKI bazalthegyekre már a 19. század elején felfigyeltek az írók és tudósok. Sulpice Francois Beudant (1787-1850) francia geológus 1818-ban vizsgálta a hegyeket. Eredményeit a történelmi Magyarországra vonatkozó más geológiai leírásokkal, térképekkel együtt „Voyage minéralogique et géologique en Hongrie pendant l’année 1818” címmel 4 kötetben jelentette meg Párizsban (1822).
A TÉSZTA, KENYÉR dicsérete sorozatban igyekszem néhány érdekesebb, vagy legalábbis számomra érdekesebb, kenyérféleségről először röviden írni, aztán alkalomadtán talán hosszabban is. A kenyér, mint a Nagyalföld gasztronómiájáról szóló írásban is említem, sokak szemében a civilizáció fokmérője. Egész étkezési rendszerek épülnek rá, amelyhez olyan további kultételek társulhatnak, mint az olíva, olívaolaj, vagy italként a bor. Kevés olyan hely akad aminek ne lenne saját jellegzetes kenyere, tésztaféléje., amit a helybéliek megbecsülése övez.
„MIKÉNT a cseppnyi magból fa lesz egy nap, hatalmas, s a folyó sodra a sziklát is kivájja… Nálad is eljön a nap, mikor munkád látszani fog.” (Su Dongpo, Csíki Sándor fordítása)
„ÓH JAJ, ezekben a napokban hány keresztény ember fordul a kegyelem világosságából a sötétség cselekedeteihez, vagyis a torkossághoz, az iszákossághoz, a bujálkodáshoz. Az efféle emberek a farsangban istenüknek választják az ördögöt, akit álarcos mulatsággal és fajtalan énekekkel dicsőítenek megvetvén Krisztust.” írta dörgedelmes szavait boldoggá avatott Temesvári Pelbárt a 15. században, Pomerium de Tempore című művében.
HOSSZÚ ÉVEZREDEKIG az emberek kizárólag kelesztetlen kenyeret fogyasztottak. Az első kelesztett kenyér valamikor i.e. 2600 körül készülhetett Egyiptomban. Az egyiptomiak a kenyérkészítéshez többféle lisztet is használtak, de a jelek szerint legjobbnak a közönséges búza, a Triticum aestivum lisztjét tartották. Már csak ezért is az ősi Egyiptom a világ legnagyobb búzatermesztője volt, amiről az Ószövetségben is sok szó esik.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!