A 359. nap: december 25.

DionysosMESSZEHATÓHANGÚ  Διώνυσος, azaz Dionüszosz,  római nevén Bacchus, jeles antik isten a szőlőhegyek környékén, és azon túl is szerte Európában, Ázsiában, Afrikában, mindenfele, amerre járt, és arra is, amerre nem. Szent növényei a szőlő és a borostyán, amiből felénk is akad bőven, míg szent állatai a párduc és a tigris, amiből már jóval kevesebb jut. Igazi szerelme és két gyermeke anyja Aphrodité, ám ő mégis a krétai  Minósz király lányát, Ariadnét veszi feleségül.

(tovább…)

NEMZETI ÉTELEINK – gulyáshús, pörkölt, paprikás és gulyásleves

2008 JÚNIUSÁBAN egy kedves barátom nevetve gratulált Élelmezésvezetők Lapja című újságban megjelent “színvonalas és élvezetes” írásomhoz. Hmmm, a színvonalas és élvezetes rendben lehet és igazán rám vall, de én ennek a lapnak soha nem írtam cikket. Aztán, amikor olvasni kezdtem, rájöttem, hogy a barátom mégsem tréfálkozik, mert a Lapból viszontláttam egy 2007-ben publikált hosszabb  cikkem címét és mondatait.

(tovább…)

KÜRTI, BLUMENTHAL – molekuláris gasztronómia

HESTON BLUMENTHALRÓL, KÜRTI, Miklósról és a molekuláris gasztronómiáról 2008. végén blognyitó cikket írni első ránézésre meglehetősen fantáziátlan ötletnek tűnhet, hiszen ezt a csontot már hazánkban is meglehetősen sokan rágcsálták és látszólag csontfehérre is rágták. Látszólag, mondhatjuk, mert a számtalan szebbnél-szebb téma közötti csapongásban ez a terület Magyarországon továbbra is feldolgozalan maradt, miközben az érdeklődés hulláma nagyrészt már át is száguldott felette. Az előbbieken túl, a témaválasztás még divatjamúltnak is tűnhet, különösen azok után, hogy egy

(tovább…)